Állattenyésztés

Merino és Gyimesi racka juh

Merino juh:
Kettős (hús, gyapjú) hasznosítású félintenzív hazai juhfajta. Jelenleg és várhatóan a közeljövőben is fő haszonforrás a hústermelés. Elsődleges cél a szaporaság és báránynevelő képesség javítása. A fajtára 1,2 – 1,5 szaporulat jellemző. Kifejlett korban az anyák 50-60 kg, a kosok 85-110 kg súlyúak.

Gyimesi racka juh:
Célunk az extenzív őshonos fajta genetikai képességének megőrzése, eredeti genetikai varianciájának fenntartása. A fajta eredetileg tej-hús hasznosítású, nálunk húshasznosítással. Célnak tekinthető a fajta szilárd szervezetének és nagy ellenálló képességének megőrzése. A legnagyobb juhfajta a rackajuhok csoportjában, az anyajuhok súlya 45-50 kg, a kosoké 80-90 kg.

Állományaink törzskönyvezettek, társaságunk tagja a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetségének

Magyar tarka és Szimentali szarvasmarha

A Magyar tarka színe sárga-piros-tarka. Élénk, jóindulatú állat. Átlagosan 600 kg élőtömegű, a tehén 600–700 kg, a bika 800 kg. Hústermelő képessége jó.

A szimentáli erélyes növekedése, jelentős tejtermelése, kiváló ellenálló képessége miatt az egész világon elterjedt. Színe szabálytalan, különböző árnyalatú, piros-, illetve sárga-tarka. A tehén 650–750, a bika 1100–1300 kg. Hústermelése napi 1,2-1,3 kilogrammal gyarapodhat.

Társaságunk célja a növendék, szaporulat előállítása és hústermelés. Állományaink törzskönyvezettek, társaságunk tagja a Limousin Tenyésztők Egyesületének.

Mangalica sertés

Elterjedését jelentősen elősegítette, hogy külterjesen tartható, igénytelen fajta, mely a vaddisznó sok tulajdonságát megőrizte. A térségben a múlt században még jelentős kondái voltak, melyeket makkoltatással abrakolták a falvak körüli erdőkben.

Szőke mangalica: a leggyakoribb változata. Jól hasznosítja a táplálékot, kül- és belterjes tartásra egyaránt alkalmas. Zsír- és hústermelésre is bevált. Sok változata ismert, hiszen a fajtára hatott a táplálék, a tartás sokfélesége.
Vörös mangalica: a szőke mangalica és a göndör szőrűi sertés keveredéséből jött létre, valamivel nagyobb súlyú és szaporább a szőkénél.
Fecskehasú mangalica: a szőke és a fekete mangalica kereszteződéséből jött létre, hasa szőke, háta fekete. Kisebb termetű, de szaporább, mint a szőke változat.
Vadas mangalica: igen ritka változat, elsősorban hegyvidékeken volt jellemző, valószínűleg a szőke mangalica és a vaddisznó véletlen kereszteződéséből jött létre.

Sertéstenyésztésünk célja a növendék, szaporulat előállítása és a hústermélés.

Hucul ló

Hucul ménes: Hazánk legnagyobb Hucul tenyészete az Aggteleki Nemzeti Parkban található, ahol a Jósvafő feletti Gergés-lápán legel a hucul kanca törzsállomány, mely szabadon látogatható. Jósvafőn a Kúria Lovasbázison találhatóak a lovasturisztikai hasznosítású egyedek, melyeket lovasfogatozásra, tereplovaglásra, lovasoktatásra hasznosítanak.

Hucul állományunknak a legelőgazdálkodásban és a lovasturisztikai tevékenységben van szerepe.

A hucul kisló a Kárpátokban, a Tisza, a Prut, a Cseremosz, a Putila, a Brodina forrásvidékén, Bukovina, Galicia, Magyarország határterületén élő hucul nép kezén kialakult primitív lófajta.

A hucul nép hazája az Észak-Keleti erdős Kárpátokban a „huculvidék” (Huzulei), amely kelet-nyugati irányban 200 kilométer, észak-déli irányban 100 kilométer kiterjedésű. A vidék viszonylag száraz, silány vegetációjú, az 1800-as években alig lakott, lóval is szinte megközelíthetetlen vad terület. Az itt használt ló máshol sehol sem előforduló, egyedülálló, és a nevét is az eredetileg használó népcsoportról kapta. Az 1800-as évek elején még nincs szigorú tenyésziránya, nem is fajta, hanem típus. A „huculvidéken” előforduló minden olyan apró hegyi lovat takart, amit a természetes helyi körülmények, a rendkívül hideg tél és forró nyár, a 2000 méter körüli magasság, az állandó szabadtartás szokatlan viszonya, a mindennapi kemény használat, a szerény takarmányozás alakított ki.

Jellemzői
A hucul mindössze 131–145 cm marmagasságú. Színe legtöbbször sötétpej vagy pej továbbá fakó vagy egérfakó, de akad teljesen fekete egyed is. Feje nagy, de nem aránytalan. Egész testalkata zömök benyomást kelt a széles háttal és szüggyel, a dongás mellkassal. Fő ismertetőjegye a hátán végighúzódó hátszíj. Végtagjai rövidek, izmosak. Patái kemények, legtöbbször nem is patkolják. A hucul rendkívüli tulajdonságait elsősorban a hegyvidékeken értékelték nagyra. Tökéletesen alkalmazkodott a hegyi körülményekhez, a zord időjáráshoz, a szegényes táplálékhoz, munkakészsége kiemelkedő, és a rögös hegyi utakon is biztos a lépte.

Hasznosítása
A mai kor követelményeinek is kiválóan megfelel, hiszen kitűnő hobbihátas, mivel hátsó lábán könnyedén viseli a súlyt, jó ugróképességgel rendelkezik, és különleges, kiegyensúlyozott vágtájának következtében ez a fajta a legalkalmasabb a lovasíjászat gyakorlására.