A gyepgazdálkodás helyszínei a védett ex lege láp és Natura 2000. területek.
Termőterületeink további 50%-án gyep, kaszáló és legelőgazdálkodást folytatunk.
A megtermelt szénát és szálastakarmányt saját állataink számára hasznosítjuk, valamint értékesítjük a térség és az Észak-Alföld jelentős génmegőrzési tevékenységgel foglalkozó szervezetei felé, pl. Miskolci Vadaspark, Debreceni Lovasakadémia.
Természetkímélő gazdálkodás gyepterületeken
A füves élőhelyek a magyar táj tán legjellegzetesebb alkotóelemei. A természetközeli gyepek területének csökkenése és azok egyre nagyobb mértékű elaprózottsága, illetve gondozatlansága, valamint a legelő háziállatok állományának visszaesése miatt a füves élőhelyek és a hozzájuk kötődő növény- és állatfajok egyre inkább veszélyeztetetté válnak. Hazánk védett növényfajainak közel egynegyede, valamint a veszélyeztetett rovarok egyharmada kötődik a gyepekhez. Az extenzív réteken és legelőkön nagy lehet a gerinctelen állatfajok, rovarok (elsősorban a lepkék) és kisemlősök állománya is, amelyek zsákmányul szolgálhatnak a vércsék, a sólymok és más ragadozók számára.
Az emberi tevékenység (kaszálás, legeltetés, trágyázás) jelentős hatást gyakorol a gyep életközösségeire.
Közvetlenül befolyásolja például a növényfajok számát, elterjedtségét, stb. Ahhoz, hogy a termelő minél tovább gazdálkodhasson eredményesen az adott gyepen, valamint a területhez kapcsolódó értékek (biológiai sokféleség, védett növények és állatok, tájkép) hosszú távon fennmaradjanak, természetkímélő területhasználati módszer kialakítása szükséges. A két hasznosítási mód, a legeltetés és a kaszálás, valamint azok különböző megoldásai eltérő hatással vannak az élővilágra.
Legeltetés
Társaságunk a juh, szarvasmarha és hucul ló állomány legeltetésével kezeli gyepterületeit.
A legelőként hasznosított természetközeli gyepek életközösségei a hosszú ideje tartó legeltetés hatására alakultak ki, olyan gyepszerkezet jött létre, amely elsősorban a rövid füvű illetve a kopárabb talajfelszínt igénylő madár és rovarfajoknak kedvező. A legeltetés révén általában nagyobb szerkezeti változatosság alakul ki, mint a kaszálás nyomán. Különböző háziállataink fajonként, de még fajtánként is eltérő módon legelnek. Ugyanazon területen több fajhoz tartozó állatok közös vagy egymás utáni legeltetésével a gyepstruktúra egyenletesebb lesz, mivel az eltérő legelési szokások hatása kiegyenlítődik. A különböző időben végzett legeltetés hatása eltérő lehet ugyanazon a területen. A gazdaságosság és természeti értékmegóvás miatt területileg és időben is szabályozni kell az állatok mozgását. Legjobban az állatsűrűség befolyásolja a legelő vegetációját.
A Natura2000 hálózat
Az Avena2000 Bt. Natura 2000. védelem alatt álló gyepeken és erdőterületeken gazdálkodik, megőrizve az ott található természeti értékeket és élőhelyeket.
A Natura 2000 természeti területekből álló összefüggő ökológiai hálózat, amelyet az Európai Unió irányelveit elfogadva, a tagállamok hoztak létre. Célja a tagállamok szempontjából jelentős értékek, ún. közösségi jelentőségű élőhelytípusok, valamint a közösségi jelentőségű vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül a biológiai sokféleség megóvása. A Natura 2000 hálózat nem hagyományos értelemben vett védett területekből áll elsősorban; bár ezek meghatározó részét is magában foglalja. Jelentős hányadát tájhasználat, gazdálkodás alatt álló erdők, legelők, szántók alkotják. A Natura 2000 területeken érvényes előírások hozzájárulnak az élőhelyek és fajok ún. „kedvező természetvédelmi helyzetének” fenntartásához, illetve helyreállításához.
A természetvédelmi szervezetek emiatt már nagyon régen felismerték, hogy egy-egy hagyományos gazdálkodási mód éppen olyan megőrzésre érdemes érték, mint az állat- vagy növényvilág, és sokszor a legjobb eszköze az utóbbiak védelmének. A megőrzendő értékek sora kiegészül építészeti alkotásokkal is, – amelyek sokszor nem különlegességek, hanem a hagyományos gazdálkodást kiszolgáló létesítmények – és azokkal az eszközökkel, szokásokkal, amelyek az adott térségre jellemzőek.
Az európai nemzeti parkok legtöbbször nem lakatlan területen kijelölt „rezervátumok”, hanem a kulturtájat és a különleges természeti adottságokkal rendelkező térséget magukba foglaló területek, melyek élővilága egyedi, gazdag, és amelyeknek egy része jelentős turisztikai vonzerőt képvisel. Nagyon sok olyan élőlény vesz körül bennünket, amely nem a rezervátumokban, nemzeti parkokban, hanem gazdasági hasznosítású erdeinkben, mezőgazdasági területeinken él, vagy másutt is előfordul, de nagy állományaik a művelés alatt álló területekhez kötődnek. Ezen fajok megőrzése érdekében a klasszikus védett területek megléte mellett egy olyan rendszer kidolgozása, létrehozása és működtetése vált szükségessé, amely a ritka, speciális élőhely igényű, vagy pont ellenkezőleg a közönséges, széles körben elterjedt, de mégis folyamatosan csökkenő állományú fajokat, vagy az egyes speciális élőhelyeket képes hosszú távon fenntartani. Európában ezek a Natura 2000 területek.
Legelők kezelése
A jelentős állattartási hagyományokkal rendelkező térségekben, az évszázadok alatt nagyon szigorú legelő fenntartási szabályokat alakítottak ki a gazdák. Tájegységenként határozták meg a kihajtás és a behajtás napját, a legelőn tartható állatok fajtáját és számát, a közlekedés rendjét, itatók, kutak karbantartását stb. A Natura 2000 területeken érvényes szabályok ezekhez képest minimális mértékű új előírást tartalmaznak. Ilyenek a madárbarát kaszálási mód alkalmazása és a terület 5%-ának (búvósáv) kaszálatlanul hagyási kötelezettsége.
Ahogy a régi gazdálkodóknak, úgy mai utódaiknak is, a természetvédőkkel közösen alapvető érdeke a legelők lehető legjobb állapotban tartása.
avena2000